Kvarda József (ST)

(* 1949. jan. 18. Csenke) Kulturológus, szociológus, közigazgatás-politikus, polgármester. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1984). Doktori disszertációját a Csehszl.-ban élőnemzetiségek kultúrájának fejlődéséről írta (1986). 1994-ben a Comenius Egyetem Jogi Karán közigazgatási szakot is végzett. 1987-től a kormányhivatal nemzetiségi osztályának munkatársa lett. 1989–1990-ben a Dunaszerdahelyi járási Nemzeti Bizottság alelnöke. 1990–1993-ban az Együttélés Politikai Mozgalom önkormányzati titkára, 1994–1998-ban a mozgalom alelnöke. 1993-2010-ben Csenke polgármestere, 1994–2006-ban parlamenti képviselő (Együttélés, MKP), 1998–2002-ben az MKP alelnöke. 2000–2002-ben a Csemadok országos elnöke volt. 2002 és 2004 között kulturális államtitkár. 2006-tól a Nagyszombat Megyei Közgyűlés képviselője és 2013-ig alelnöke. A MKP Szlovákia területi és közigazgatási felosztásáról szóló törvényjavaslatának kidolgozója. – Fm. Az etnokratikus nemzetállam és demokratikus ellenszere (tan., 1994); Csenke község története (1998); Útmutató a kisebbségi nyelvhasználati törvény gyakorlati megvalósításához, különös tekintettel az önkormányzatokra (1999). Az EU kohéziós politikája és a szlovákiai régiók fejlődése különös tekintettel a kerületi önkormányzatokra – tanulmány (2011), Önkormányzatok a szlovák közigazgatási rendszerben – tanulmány (2011), Kulturális és regionális azonosságtudat problémái Nagyszombat megyében – tanulmány (2012). Fontosabb díjai, kitüntetései: Polgármesteri Aranypecsétgyűrű Díj (2003), Polgármesteri Ezüstlánc Díj (2007), Nagyszombati Kerületi Önkormányzat elnökének Emlékplakettje (2009), Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2012), Nagyszombat Megye Cyril és Metód Emlékérme (2013).

Miklós Péter (FI)

(* 1946. júl. 4. Pozsony) Újságíró, szerkesztő, műfordító. 1963-ban érettségizett a pozsonyi magyar gimnáziumban. 1964–1971-ben az Új Szó riportere, amikor politikai okból elbocsátották; egy ideig munkanélküli volt, majd 1972–1973-ban a Csemadok KB színházi szakelőadójaként dolgozott, 1974–1975-ben A Hét riportere, 1975–1978-ban a Csemadok KB alkalmazottja, 1978–1990-ben ismét a Hét riportere. 1990-ben rehabilitálták. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom választási kampányának sajtófőnöke. 1990–1993-ban az Új Szó főmunkatársa, főszerkesztő-helyettese. 1993–1996-ban a Vasárnap vezető szerkesztője. 1998–2003-ban a kormányhivatal munkatársa, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője. 2003-tól szabadfoglalkozású újságíró. 1963– 1966-ban a csehszlovák kardvívó-válogatott tagja. 1995-től a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője, 1999–2003-ban a Csemadok OT-ának alelnöke. 2000-ben egyik alapítója a pozsonyi Petőfi Sándor Emlékműbizottságnak. A szlovákiai lapok mellett a Szlovák Rádió magyar adásának is tevékeny munkatársa. Az 1970-es években számos szlovák színpadi művet, regényt, tanulmányt fordított magyarra. Több kötetet összeállítóként, szerkesztőként jegyez (A mi Petőfink – emlékalbum, 2004; Örökhagyók – Szl. Kormányának Ezüst- és Aranyplakettjével kitüntetett személyek önvallomásai, 2006; Fotóvilág – a szlovákiai magyar sajtófotóról, 2007). – Fm. Huroktánc (interjúk, 1993); Terefere (reflexiók, 1996); Hosszútávfutás (interjúk, jegyzetek, 1998); Faggató 1 (2013), Faggató 2 (2014).